Elfogadás. Elfogadottság. Önmagam elfogadása. Mások elfogadása.

Amikor valami miatt bosszankodunk, vagy valamire kritikai bélyegzőt nyomunk, akkor magán az elfogadáshoz való viszonyunkon érdemes elgondolkodni.
Mi nem tetszik nekem ebben a dologban, helyzetben, emberben? Valóban az nem tetszik, vagy valami más?
Mi az a dolog, ami ebben/benne engem idegesít?
Miért teszem ezt szóvá? Mi változik tőle? Van ráhatásom? Hogyan tudom úgy alakítani a helyzetet, hogy mégis az történjen, ami szerintem elfogadott, vagy elfogadható? Milyen módszert szoktam alkalmazni? Ha mégsem úgy alakulnak a dolgok, ahogy én azt elképzelem, az hogyan érint engem? Milyen érzéseim/gondolataim vannak?
Hogyan állok magával a kontrollal?
Hogyan érzem magam, amikor mások engem nem fogadnak el? Honnan és miből gondolom/érzem azt, hogy ez a nem elfogadásuk jele? Egyáltalán mikor érzem/gondolom azt, hogy mások elfogadnak?
Milyen messzire vagyok hajlandó elmenni, hogy mások elfogadjanak?
Mennyire fogadom el saját magamat?
Ha a tükörbe nézek, vagy mások társaságában vagyok mennyire merem megélni önvalómat?

Ilyen és hasonló kérdésekkel lehet saját magunkat mélyebb önismeretre sarkallni. Fontos, hogy tudjuk a nem döntés is egy döntés és annak is van következménye. A semmit tevésnek is van következménye. Ha ma nem foglalkozol bizonyos témákkal, az nem jelenti azt, hogy nem is létezik.
Tudd, hogy mindig van választási lehetőséged.

„Uram, adj türelmet, hogy elfogadjam, amin nem tudok változtatni, adj bátorságot, hogy megváltoztassam, amit lehet, és adj bölcsességet, hogy a kettő között különbséget tudjak tenni.”